Rippl-Rónai József (1861–1927)

Vörössapkás önarckép


My Father and Piacsek with Red Wine


Rippl Studio at Kaposvár


Pályafutását patikussegédként, majd gyógyszerészként kezdte. 1884-ben iratkozott be a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, majd 1887-től Párizsban, Munkácsy Mihály műtermében dolgozott. Az 1890-es évektől a Nabis művészcsoport és a Revue Blanche folyóirat művészkörének megbecsült tagjává vált, Cézanne és Gauguin is fogadta műtermében. 1902-ben hazatért Magyarországra, 1908-tól egy dél-magyarországi kisvárosban, Kaposvárott élt és dolgozott. A magyar közönség a posztimpresszionista és szecessziós törekvések egyik vezéralakjaként ismerhette meg.


1889-ben készült Nő fehérpettyes ruhában című festménye még Whistler hatásáról tanúskodik. Aristide Maillolról ekkor készített portréját a párizsi Musée d’Orsay őrzi. A párizsi Art Nouveau Szalon tulajdonosa gyűjteményes kiállítást rendezett munkáiból. 1892-ben önálló kiállítása nyílt a párizsi osztrák–magyar követség épületében. Az 1920-as évek elején készítette el a Nyugat című, magyar irodalmi folyóirat világirodalmi jelentőségű alkotóinak karakterisztikus arcképeit. Önarcképét 1926-ban az Uffizi képtárban helyezték el.


A modern magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alkotójának műveit változatos színhasználat, merész stilizálás és dekorativitás jellemzi. Munkácsy műtermében dolgozva eleinte mestere hatása alatt állt, azonban fokozatosan kialakította saját művészi formanyelvét. Lírai hangulatú enteriőrképein a családi élet intim világát, a kisváros jellegzetes szereplőit örökítette meg. Sajátos, egyedülálló stílusa, az úgynevezett „kukoricás stílus” jellemzői a foltonként felhordott festék. E korszakában több mint egy évtizedig az élénk, tiszta színekből kialakított, nagy pettyekkel való festésmód volt jellemző művészetére. Grafikai munkássága is jelentős, őt tekinthetjük a magyar litográfia megújítójának.